Kepecs Gábor

1. Miért fontos önnek a művészet és a forprofit összekapcsolása?

Az elmúlt évszázadok története megmutatta, hogy a művészetekre soha nincs elegendő állami forrás. Mindig szükség volt mecénásokra, támogatókra. A politikai harcokban sokszor szorultak háttérbe különleges képességű művészek, mert nem voltak hajlandóak az adott hatalommal kiegyezni, és a hatalom szolgálatába állítani kiemelkedő képességüket. A forprofit vállalatok, amikor folyamatosan képesek profitot termelni, akkor szerintem nagyon fontos, hogy egy kis részt átvállaljanak a művészet finanszírozásából. Ez azért fontos, mert a vállalati adókból – amint az elején említettem – általában  nem jut elégséges forrás, másrészt a különböző vállalatok más és más szegmensét találják meg a művészeteknek. Így a sokszínűséget is segítik. Végül, de nem utolsósorban, a művészet visszahatása a vállalatra sem elhanyagolható – ha ezzel a menedzsment jól él. Egyetlen példa: amikor a vezetői tréningünkre meghívtuk Spiró Györgyöt – az Aegon irodalmi díj odaítélése után – sok kollégám jött hozzám azzal, hogy mennyit tanult abból a másfél órás beszélgetésből: munkamorálból, történelemből, és az emberi problémák megközelítéséből.

2. Miként nyilvánul meg munkája során az ön számára lényeges szemlélet?

 Erre a kérdésre inkább múlt időben válaszolnék, hiszen már nem vagyok operatív vezető, csak a felügyelő bizottság elnöke. A művészettel való szorosabb kapcsolat ráébresztett arra, hogy a különleges emberek más, egyedi szemléletet hoznak a vállalat életébe. Persze, ahogy a legtöbb művész sem „könnyű” ember, így ezek a munkatársaim is különleges odafigyelést igényeltek, mert különben a többség „bedarálta” volna őket. Ez számos innovációt hozott az Aegon-nak, sokszorosan megtérült. Nem csupán anyagilag, hanem azzal is, hogy az újdonságok felvetése nem okozott nehézséget a cégnél. Igyekeztem közel hozni piáros kollégáimmal a művészetet oly módon is, hogy a székházunk tévés zenei sorozatnak adott helyszínt. Amikor a festészetet támogattuk, a mai magyar festőket „hoztuk be” a székházba, s vittük a kiállítást országos körútra. Nagyon fontos volt az is, hogy a művészekkel folytatott sok-sok beszélgetés során, számos vezetői gond került más megvilágításba. Például a vezetőim közötti konfliktusok kezelése.

3. Mire a legbüszkébb, amit eddigi munkája során elért? 

 Erre a legkönnyebb válaszolnom. Az Aegon Irodalmi díjra vagyok a legbüszkébb. Drevenka Edittel  lassan 15 éve indítottuk útjára ezt a különleges díjat, s azóta büszkén mondhatom, hogy az egyik legfontosabb elismerésévé vált a mai hazai irodalomnak. Utódom, Zatykó
Péter, szerencsére hasonló elveket vall e területen (is), így igazából az elmúlt tíz év sikertörténete már az övé.

Aegon honlapja: https://www.aegon.hu